Szóval meghoztam a következő rész jelzem ilyen hamar még nem hoztam! Betti csak tegnap tette fel az övét. :D Szóval nem lett a leghosszabb rész, de annál inkább tartalmas. :) Remélem így is tetszeni fog, mert ez az első rész ami nekem is tetszik. :)
Nincs több mondani valóm, jó olvasást. :)
lilla xx.
UI.: felfüggesztették a twitterem isten tudja hányadszorra, szóval ami a bemutatkozásban van nem jó. Ez a twitter címem: @lilla_direction :)
Nincs több mondani valóm, jó olvasást. :)
lilla xx.
UI.: felfüggesztették a twitterem isten tudja hányadszorra, szóval ami a bemutatkozásban van nem jó. Ez a twitter címem: @lilla_direction :)
Vettem a célzást, és elindultam a konyha felé ahol Zayn még mindig a kávét csinálta.
-Ki az? -suttogta.
-A bátyám, de psszt! Hallani akarom mit beszélnek. -mondtam.
Zayn nem válaszolt csak elém tolt egy kávés csészét.
-A bátyám, de psszt! Hallani akarom mit beszélnek. -mondtam.
Zayn nem válaszolt csak elém tolt egy kávés csészét.
-Leah? -halottam Will hangját.
-Zuhanyzik. -válaszolta Niall közömbös hangnemben.
-Miért?
-Mert agyonázott, ahogy idefele caplatott, mert te kidobtad a saját házából. -emelte fel a hangerejét Niall.
-Kidobtam? Ő mondta hogy zavarom, és elmegy onnan.
-Hát én nem így halottam.
-Zuhanyzik. -válaszolta Niall közömbös hangnemben.
-Miért?
-Mert agyonázott, ahogy idefele caplatott, mert te kidobtad a saját házából. -emelte fel a hangerejét Niall.
-Kidobtam? Ő mondta hogy zavarom, és elmegy onnan.
-Hát én nem így halottam.
-Az a te bajod, én csak a kishúgomat szeretném haza vinni.
-De nem fogod. -mondta határozottan Niall.
-Majd te mondod meg.
-Hé, hé, hé fiúk! -halottam Louis hangját.
A hangokra Zayn is kifutott a nappaliba.
Úristen ugye nem mentek egymásnak?
-Mi van félted a sztárocska arcodat? -nevetett gúnyosan Will.
-Nem, de nem akarok balhét a barátnőm bátyával.
Nem bírtam tovább kimentem a nappaliba.
-Majd te mondod meg.
-Hé, hé, hé fiúk! -halottam Louis hangját.
A hangokra Zayn is kifutott a nappaliba.
Úristen ugye nem mentek egymásnak?
-Mi van félted a sztárocska arcodat? -nevetett gúnyosan Will.
-Nem, de nem akarok balhét a barátnőm bátyával.
Nem bírtam tovább kimentem a nappaliba.
-Látom nagyon zuhanyzol. -nézett gúnyosan Niallre.
-Hagyjál békén Will. Ma itt alszok.
-Leah, gyere haza ha anyáék megtudják akkor kinyírnak...
-Ó, szóval csak azért menjek haza hogy te ne kerülj balhéba? Igen? Hát van egy hírem. Nem fogok!
-Szia Will. -csaptam be az ajtót az orra előtt.
Könnyek szöktek a szemembe, és felfutottam Niall szobájába.
Niall utánam iramodott, és mikor beléptem a szobájába becsapta az ajtót.
Már sírva rogytam le Niall ágyára, amikor odajött mellém és átkarolt. Arcomat mellkasába temettem, és nem foglalkoztam vele hogy sós könnyeim eláztatják a pólóját.
-Sajnálom. -mondtam neki.
-Mégis mit? Nem tehetsz semmiről.
-De Will majdnem megütött.
-Nem a te hibád. -ismételte el még egyszer miközben a hajamat simogatta.
-Ne sírj, ki fogtok békülni.
Felemeltem a fejemet, és megtöröltem valószínűleg már vérvörösre sírt szememet.
-Itt maradsz éjszakára, és utána megbeszéljük a dolgokat oké? -törölt le egy könnycseppet hüvelykujjával.
Bólogattam, majd a Niall segítségével felkeltem az ágyról.
Ott álltam az ágya mellett és néztem ahogy ügyetlenkedik, és próbálja felhúzni a takaróra a huzatot.
Elnevettem magam majd odamentem segíteni.
-Nem vagyok egy háziasszony. -röhögött.
-Remélem is hogy nem vagy háziasszony. -vigyorogtam rá.
A fiúk ma délután gondoskodtak arról hogy ne érezzem rosszul magam a Will-es incidens miatt.
Megnéztük az Utódomra ütök c. filmet, amin magában nem nevettem annyit mint amit a fiúk levágtak hozzá.
-Így ni. -mondtam, majd leterítettem a takarót az ágyra.
-Akkor én is elmegyek zuhanyozni. -mondta, majd felkapott egy alsógatyát és kiment a szobából.
Megakadt a szemem egy fotóalbumon a polcán. Felkeltem majd vele együtt leültem az ágyra.
Elkezdtem lapozgatni Niall kis kori fotóit. Az egyiken éppen egy katona felszerelésben. Nevettem rajta egyet, majd tovább lapoztam.
Ekkor Niall lépett be a szobába egy szál alsógatyában.
-Te meg mit csinálsz? -nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Áhh semmit. -rejtettem a hátam mögé mosolyogva a fénykép albumot.
-Adod ide! -mondta majd odajött hozzám, elkezdett csikizni.
-NEEEE! -visítottam.
-Most már vissza adod? -nézett rám.
-Nem. -jelentettem ki majd beleharaptam a számba.
A közelség Niall és az én arcom között egy pillanatra megrémített.
Niall egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vágott, majd én tettem meg az első lépést és közeledni kezdtem felé. Vette az adást, és puha ajkait az enyémekre nyomta. Ajkai lassan mozogtak az enyémekkel. Kezét végig csúsztatta az oldalamon amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.
Valaki benyitott a szobába.
-ÁHH! Ne a gyerek előtt szexeljetek! -mondta Louis majd befogta Harry szemét.
-Haha nagyon vicces. -mondta Niall, majd lemászott rólam, és a földön megágyazott kupacára feküdt.
Niall-ben kezdek egyre jobban megbízni. Ma, ahogyan nem hagyott cserben, és megvédett a Will-es ügynél... Mindennél többet jelentett.
Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.
Egy erdőben voltam. A földön feküdtem, amikor kinyitottam a szemem. Felkeltem leporoltam a ruhámról a koszt, és futni kezdtem a fák tengerében.
Nem találtam a ki utat az erdőből. A fák csakúgy suhantak mellettem, de végtelennek tűntek.
Elbotlottam egy gyökérbe, és a földre zuhantam.
Kezeimmel a földre támaszkodtam úgy nyomtam fel magam álló helyzetbe.
Körülöttem már nem fák voltak hanem tükrök.
Körbefordultam tengelyem körül, de mindenhol csak tükrök.
Ekkor láttam meg a tükörképem. Arcom elnyúzott volt, vérvörös szememből könnyek szöktek ki, amik lecsurogtak hófehér bőrömön.
Ekkor egy kiáltást hallottam. A tükröket újra felváltották a fák, és rohanni kezdtem.
A fák rengetegjéből balra egy fénycsóvát véltem felfedezni. Lassítottam, majd egy ágat félretolva egy mezőre értem ki.
Felnéztem az égre. Az eget sűrű fekete felhő fedte el, de még így is világosabb volt mint az erdőben.
A felhőkből apró vízcseppek kezdtek szivárogni.
Végig tekintettem a mezőn, ahol egy sötét pontot véltem felfedezni.
Elindultam a folt irányába.
Ahogyan közelebb értem alakokat láttam kirajzolódni. Megtettem egy utolsó két lépést, és megtorpantam.
Az alakok nem mások voltak mint a szeretteim.
A mozdulatlan testeken felfedeztem anya, apa, Will, nagymama, nagypapa, Katy, és... Niall arcát is.
Az a 7 ember arcát akik a legközelebb álltak hozzám.
A merev testek üreges tekintettel bámultak előre.
Halottak voltak.
Lerogytam melléjük, és zokogásban törtem ki.
Anya felé fordultam és rázogatni kezdtem a vállát azt kiabálva hogy "Ébredj fel!".
Ekkor az összes ember eltűnt kivéve egyet.
Niall-t.
Ott feküdt mellettem mozdulatlan testével.
Most az ő vállát kezdtem el rázogatni és magamból kikelve ordítottam.
-NIALL! NIALL!
-Leah jól vagy? Leah! Minden oké? -hallottam Niall hangját.
Szememet lassan nyitottam ki.
Elsőként Niall kétségbe esett arcát pillantottam meg.
Arcom felé nyúlt és letörölt... egy könnycseppet?
Sírtam?
-Minden rendben? -kérdezte meg még egyszer.
-Igen, csak... rosszat álmodtam. Mondtam valamit? -kérdeztem.
-Mondtál? Magadból kikelve a nevemet ordibáltad. -nézett rám összehúzott szemöldökkel. -Mit álmodtál?
-Tényleg? Azt hiszem azt hogy meghaltál. -mondtam, és még egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
Niall elmosolyodott és megsimogatta az arcom. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd neki döntötte az övét.
Így voltunk 2 percig majd Niall fölállt.
-Próbálj meg vissza aludni, szükséged van a pihenésre.
Rám hajtotta a takarót, majd visszaindult kényelmesnek nem mondható helyére.
Gondoltam egyet majd utána nyúltam. Megfogtam a kezét, és magam felé fordítottam.
-Niall kérlek maradj itt. -mondtam szipogva.
Niall először furcsán nézett rám, majd válasz nélkül lefeküdt a bal oldalamra.
Tétovázott hogy átkaroljon-e vagy sem, de e helyett felé fordultam átöleltem és belefúrtam arcom a mellkasába.
Ő is átkarolt, és nyugtatóan simogatta a hátam.
Így aludtam el.
A karjai között.
-Hagyjál békén Will. Ma itt alszok.
-Leah, gyere haza ha anyáék megtudják akkor kinyírnak...
-Ó, szóval csak azért menjek haza hogy te ne kerülj balhéba? Igen? Hát van egy hírem. Nem fogok!
-Szia Will. -csaptam be az ajtót az orra előtt.
Könnyek szöktek a szemembe, és felfutottam Niall szobájába.
Niall utánam iramodott, és mikor beléptem a szobájába becsapta az ajtót.
Már sírva rogytam le Niall ágyára, amikor odajött mellém és átkarolt. Arcomat mellkasába temettem, és nem foglalkoztam vele hogy sós könnyeim eláztatják a pólóját.
-Sajnálom. -mondtam neki.
-Mégis mit? Nem tehetsz semmiről.
-De Will majdnem megütött.
-Nem a te hibád. -ismételte el még egyszer miközben a hajamat simogatta.
-Ne sírj, ki fogtok békülni.
Felemeltem a fejemet, és megtöröltem valószínűleg már vérvörösre sírt szememet.
-Itt maradsz éjszakára, és utána megbeszéljük a dolgokat oké? -törölt le egy könnycseppet hüvelykujjával.
Bólogattam, majd a Niall segítségével felkeltem az ágyról.
Ott álltam az ágya mellett és néztem ahogy ügyetlenkedik, és próbálja felhúzni a takaróra a huzatot.
Elnevettem magam majd odamentem segíteni.
-Nem vagyok egy háziasszony. -röhögött.
-Remélem is hogy nem vagy háziasszony. -vigyorogtam rá.
A fiúk ma délután gondoskodtak arról hogy ne érezzem rosszul magam a Will-es incidens miatt.
Megnéztük az Utódomra ütök c. filmet, amin magában nem nevettem annyit mint amit a fiúk levágtak hozzá.
-Így ni. -mondtam, majd leterítettem a takarót az ágyra.
-Akkor én is elmegyek zuhanyozni. -mondta, majd felkapott egy alsógatyát és kiment a szobából.
Megakadt a szemem egy fotóalbumon a polcán. Felkeltem majd vele együtt leültem az ágyra.
Elkezdtem lapozgatni Niall kis kori fotóit. Az egyiken éppen egy katona felszerelésben. Nevettem rajta egyet, majd tovább lapoztam.
Ekkor Niall lépett be a szobába egy szál alsógatyában.
-Te meg mit csinálsz? -nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Áhh semmit. -rejtettem a hátam mögé mosolyogva a fénykép albumot.
-Adod ide! -mondta majd odajött hozzám, elkezdett csikizni.
-NEEEE! -visítottam.
-Most már vissza adod? -nézett rám.
-Nem. -jelentettem ki majd beleharaptam a számba.
A közelség Niall és az én arcom között egy pillanatra megrémített.
Niall egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vágott, majd én tettem meg az első lépést és közeledni kezdtem felé. Vette az adást, és puha ajkait az enyémekre nyomta. Ajkai lassan mozogtak az enyémekkel. Kezét végig csúsztatta az oldalamon amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.
Valaki benyitott a szobába.
-ÁHH! Ne a gyerek előtt szexeljetek! -mondta Louis majd befogta Harry szemét.
-Haha nagyon vicces. -mondta Niall, majd lemászott rólam, és a földön megágyazott kupacára feküdt.
Niall-ben kezdek egyre jobban megbízni. Ma, ahogyan nem hagyott cserben, és megvédett a Will-es ügynél... Mindennél többet jelentett.
Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.
Egy erdőben voltam. A földön feküdtem, amikor kinyitottam a szemem. Felkeltem leporoltam a ruhámról a koszt, és futni kezdtem a fák tengerében.
Nem találtam a ki utat az erdőből. A fák csakúgy suhantak mellettem, de végtelennek tűntek.
Elbotlottam egy gyökérbe, és a földre zuhantam.
Kezeimmel a földre támaszkodtam úgy nyomtam fel magam álló helyzetbe.
Körülöttem már nem fák voltak hanem tükrök.
Körbefordultam tengelyem körül, de mindenhol csak tükrök.
Ekkor láttam meg a tükörképem. Arcom elnyúzott volt, vérvörös szememből könnyek szöktek ki, amik lecsurogtak hófehér bőrömön.
Ekkor egy kiáltást hallottam. A tükröket újra felváltották a fák, és rohanni kezdtem.
A fák rengetegjéből balra egy fénycsóvát véltem felfedezni. Lassítottam, majd egy ágat félretolva egy mezőre értem ki.
Felnéztem az égre. Az eget sűrű fekete felhő fedte el, de még így is világosabb volt mint az erdőben.
A felhőkből apró vízcseppek kezdtek szivárogni.
Végig tekintettem a mezőn, ahol egy sötét pontot véltem felfedezni.
Elindultam a folt irányába.
Ahogyan közelebb értem alakokat láttam kirajzolódni. Megtettem egy utolsó két lépést, és megtorpantam.
Az alakok nem mások voltak mint a szeretteim.
A mozdulatlan testeken felfedeztem anya, apa, Will, nagymama, nagypapa, Katy, és... Niall arcát is.
Az a 7 ember arcát akik a legközelebb álltak hozzám.
A merev testek üreges tekintettel bámultak előre.
Halottak voltak.
Lerogytam melléjük, és zokogásban törtem ki.
Anya felé fordultam és rázogatni kezdtem a vállát azt kiabálva hogy "Ébredj fel!".
Ekkor az összes ember eltűnt kivéve egyet.
Niall-t.
Ott feküdt mellettem mozdulatlan testével.
Most az ő vállát kezdtem el rázogatni és magamból kikelve ordítottam.
-NIALL! NIALL!
-Leah jól vagy? Leah! Minden oké? -hallottam Niall hangját.
Szememet lassan nyitottam ki.
Elsőként Niall kétségbe esett arcát pillantottam meg.
Arcom felé nyúlt és letörölt... egy könnycseppet?
Sírtam?
-Minden rendben? -kérdezte meg még egyszer.
-Igen, csak... rosszat álmodtam. Mondtam valamit? -kérdeztem.
-Mondtál? Magadból kikelve a nevemet ordibáltad. -nézett rám összehúzott szemöldökkel. -Mit álmodtál?
-Tényleg? Azt hiszem azt hogy meghaltál. -mondtam, és még egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
Niall elmosolyodott és megsimogatta az arcom. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd neki döntötte az övét.
Így voltunk 2 percig majd Niall fölállt.
-Próbálj meg vissza aludni, szükséged van a pihenésre.
Rám hajtotta a takarót, majd visszaindult kényelmesnek nem mondható helyére.
Gondoltam egyet majd utána nyúltam. Megfogtam a kezét, és magam felé fordítottam.
-Niall kérlek maradj itt. -mondtam szipogva.
Niall először furcsán nézett rám, majd válasz nélkül lefeküdt a bal oldalamra.
Tétovázott hogy átkaroljon-e vagy sem, de e helyett felé fordultam átöleltem és belefúrtam arcom a mellkasába.
Ő is átkarolt, és nyugtatóan simogatta a hátam.
Így aludtam el.
A karjai között.
