Hiding 5

Hát sziasztok! :D Igyekeztem gyorsan hozni a következő részt. :) Nem sokkal azután, hogy Leah a történetben megbetegedett, én is sikeresen kaptam egy jó kis torokgyulladást. :') Ez azért elég ironikus nem? :D
A részhez nincs hozzáfűzni valóm, remélem tetszik. :)

A következőt Betti hozza. :)

~Leah~

Benyitottam a szobámba, de megtorpantam. A szobám állapota... nos... kritikus.
-Mi az? -nézett ki a vállam felett Niall.
-Ööö a szobám, elég... kupis.
Elment mellettem, majd megállt a szobám közepén és körül nézett.
Visszafordult felém, majd elnevette magát.
-Bocsi! Nem vagyok ám ilyen rendetlen, csak most a betegségem, meg minden... -próbáltam komoly arcot vágni, de elmosolyodtam. -Na jó, elég gyakran van így a szobám.

-Nem azon nevetek. -mosolyodott el. -Amikor hozzánk jöttél, nos az én szobám se volt a toppon.
-Nem számítottam rá, hogy jö... -tüsszentettem el magam.
-Jobb lenne ha lefeküdnél.
-Igaz. -mondtam, majd a kezemben szorongatott macival bedőltem az ágyba.
-Végül is ez is tekinthető randinak nem igaz? -ült le a lábam mellé.
-Hát, ha az randinak számít, hogy betegen fekszek az ágyban, és te nézed ahogy szenvedek, hát akkor igen, ez egy randi. -nevettem. -Na és mit terveztél? Itt fogsz ülni és nézed ahogy fújom az orrom, és köhögök?
-Mivel tudnálak szórakoztatni? -nevetett.
-Hmm nem is tudom, talán állj kézen. -nevettem.
-Hát... oké.
-Várj! Csak viccből mondtam. -de már késő volt.
Addigra már lendítette a lábát, hogy a falnak nekitámaszkodva kézen álljon. Csakhogy a fal helyett a lámpát rúgta le az asztalomról, és ő meg hanyatt esett.
-Úristen! Niall?! -kiáltottam föl, majd odafutottam hozzá.
-Tádám! -nyöszörögte.
Majd átfordult a hátára, én meg leguggoltam mellé.
-Jól vagy? -kérdeztem, még mindig aggódva.
-Persze. -mondta a hátán nevetve.
-Én mondtam, hogy csak vicceltem.
-Hát, legközelebb ilyenekkel ne viccelj. -nevetett még mindig.
-Hogy tudsz ezen nevetni? A nyakadat is kitörhetted volna..
-Hát azért valld be, hogy elég vicces volt.
-Elsősorban azért aggódtam, hogy épségben megúszd, de most hogy látom minden rendben veled... -nagy nevetés tört ki belőlem, ami átment a végén köhögésbe.
-Na most hogy ilyen szépen kinevettél, menj vissza az ágyba! -utasított.
-Oké. -mondtam, majd megfogtam a kezét, hogy segítsek neki felállni.
Felhúztam, bár jobban mondva, ő kelt fel.
Visszasétáltam az ágyamhoz, és belebújtam. Niall megint leült mellém.
-Nos akkor viccen kívül, és ezt most komolyan mondom! Mit csináljunk? -kérdezte tettetett komoly arccal.
-Nem is tudom... -gondolkoztam el.
-Hééé Leah!!! Megjöttem! -hallottam Will ordítását lentről.
-A bátyám! -mondtam ijedten. -Kérlek ne haragudj! És ígérem hamarosan bemutatlak nekik, de most nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő alkalom, szóval most meg kell kérjelek arra, hogy menj oda be. -hadartam majd mutattam a gardróbomra.
-Mi?
-Csak menj! -löktem be a gardróbomba. -Még egyszer bocsi, ígérem jóvá teszem! -suttogtam az gardrób ajtónak.
Vissza sprinteltem az ágyamhoz, és szinte belé ugrottam, majd a kezembe kaptam a telefonom, mintha azon lógtam volna eddig.
Alighogy felkaptam a telefonom a bátyám már be is rontott a szobámba.
-Helóóó! -mondta vigyorogva.
-Szia. -húztam fel a szemöldököm.
-Hogy vagy húgi? -vigyorgott szélesen.
-Tűrhetően.
-Nincs valamire szükséged?
Kaptam az alkalmon.
-Hááát, ami azt illeti jó lenne valami olvasni való. Esetleg eltudsz menni az újságoshoz? És ha már ott vagy, nem tudsz venni teát? Elfogyott itthonról... De Earl Green legyen!
-Még valamit? -forgatta a szemét Will.
-Nem köszi. -vigyorogtam.
-Na akkor mindjárt jövök, de csak azért mert beteg vagy! -tette hozzá.
-Köszi Will! -mosolyogtam majd néztem ahogy elhagyja a szobám.
Vártam pár másodpercet, majd odaszaladtam az ablakhoz, hogy lássam, hogy elment-e már. Pont akkor lépett ki a kapun.
Odamentem a gardróbhoz, majd kinyitottam az ajtaját.
-Bocsi! -néztem a földön kuporgó Niallre sajnálkozó arccal.
-Nem gond. -tápászkodott fel. -De azt hiszem jobb lesz ha megyek, a bátyád azt mondta mindjárt visszajön.
-Ne! -elpirultam heves ellenkezésemtől. -Ne aggódj! Az újságos melletti boltban nincs Earl Green. Úgyhogy elfog tartani egy darabig amíg átmegy másik boltba.
-Okos. -jegyezte meg.
-Köszönöm. -mosolyogtam.
-Na, akkor mit szólnál ahhoz, ha TV-t néznénk? -kérdezte Niall.
-Oké. -mondtam, majd megkapcsoltam. Elkezdtem lapozgatni a csatornák között, hátha valami értelmes műsort is látunk.

-Már a 74-esnél vagy. -jegyezte meg Niall.
-Jó! Akkor válassz te! -nyomtam a kezébe a távirányítót.
Találomra rákattintott az egyik csatornára, majd letette maga mellé a távirányítót.
-Spongya Bob? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát miért ne? -nevetett.
Ajtócsapódást hallottam. Ez lehetetlen. Will nem érhetett haza ennyi idő alatt...
-Szia kicsim! -hallottam apa hangját.
-Ezt nem hiszem el... -mondtam idegesen.
-Szokásos hely? -kérdezte Niall.
Sajnálkozó arccal néztem rá, de ő csak rám vigyorgott, majd bevonult a "rejtek helyére".
Apa nyitott be a szobámba ezúttal.
-Szia! -mosolygott. -Hogy vagy?
-Jól. -mondtam.
Ránézett a TV-re.
-Spongya Bob? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Elnevettem magam.
-Mi az? -kérdezte vigyorogva.
-Ezt volt kedvem nézni. -vigyorogtam.
-Rendben. Csak hazaugrottam pár papírért, de már megyek is. Szia!
-Szia! -mondtam.
Apa ellökte magát az ajtófélfától, majd kisétált a szobámból.
Csakúgy mint Willnél most is odamentem az ablakhoz, hogy lássam apát elmenni. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy elment akkor épp odaakartam menni Niallhöz, de ő megelőzött, és kilesett az ajtón.
-Ki lehet már jönni? -kérdezte.
-Igen. -mosolyogtam.
-Szabad tudnom miért kell bujkáljak? -mászott ki Niall.
-Hát képzeld magad a szüleim helyébe. -ültem vissza az ágyamra. -Haza szaladsz egy papírért a munkádhoz, gondolod felmész a beteg lányodhoz, és kit találsz a szobájába? Egy teljesen idegen fiút, akit még soha nem láttál.
-Jó elismerem. De... akkor nem szégyellsz engem? -hajtotta le a fejét.
-Dehogyis! -nem akartam ezt... de most késztetést éreztem rá. Nem bírtam nézni a szomorú arcát.
Oda mentem hozzá, majd karomat átkulcsoltam a dereka körül, és megöleltem.
Ő is átfonta karját a derekam körül, és magához szorított. De már el is engettem, és megálltam vele szemben.
-Azt hiszem most már tényleg megyek. A bátyád szerintem hamarosan itt lesz.
-Rendben. Köszönöm, hogy itt voltál, és köszönöm macit, meg a csokit is. -mosolyogtam. -De a te hibád lesz ha elhízok! -mondtam komolyan.
-Ha akarnál se tudnál. -vigyorgott. -Na akkor...
-Lekísérlek.
Elindultam ki az ajtón, majd le a lépcsőn. Lent az előszobában kinyitottam neki az ajtót.
Félig kilépett az ajtón.
-Hát.. akkor szia!
-Szia! -mosolyogtam. -Még egyszer köszi az ajándékokat.
-Nincs mit, és jobbulást!
-Köszönöm.
-Hát akkor szia! -mosolygott magán.
-Szia! -nevettem.
Elindult az utca felé, majd én becsuktam utána az ajtót.
Felmentem a lépcsőn, majd visszadőltem az ágyamba.
Visszakapcsoltam a TV-t, majd hátradőltem, és "élveztem" a tv adást.

Nem telt bele 10 percbe a bátyám már meg is érkezett.
-Megjöttem! -ordította egyből.
-Vettem észre. -kiabáltam vissza.
Fölcammogott a lépcsőn, majd bejött a szobámba.
-Be kellett járnom a fél várost a teád miatt!!!
-Azt azért kétlem... De köszi. -mosolyogtam. -Újságot találtál?
-Ami azt illeti igen. -mondta, majd odatolta az arcom elé az újságot.
Kezembe vettem, majd megnéztem a címlapot. Kiesett a kezemből. Az újság az az újság volt, aminek főcímlapján mi szerepeltünk Niall-el. 
Felnéztem a bátyámra. Nem biztos, hogy rájött, hogy én vagyok rajta, hisz az arcom nem is látszik...
Gondoltam egy próbát megér...
-Köszönöm Will. -mosolyogtam.
-Na ne játszd itt nekem! -fonta össze karját.
-Mégis mit? -vágtam értetlen képet.
-Leah. A kishúgom vagy. Csak felismerlek... Szóval ki is ez a Niall Horan?
Lehajtottam a fejem, nem Will lesz az akinek hazudni fogok...
-Ülj le. -mondtam. -Hosszú történet.
Felhúzta a szemöldökét, majd leült mellém.
-Szóval. Ki ez a Niall?
Sóhajtottam, majd belekezdtem a történetbe.
-Egy énekes. Tudod One Direction.
-Mi van? Te egy sztárral gabalyodtál össze? -nézett kerek szemekkel.
-Nem gabalyodtunk össze...
-Ja igen. Persze. Hogyne.
-Will...
-Jó oké. És mióta... öhhm "nem gabalyodtok össze"? -mutatta az idéző jeleket ujjaival.
-Pár napja.
-És már címlapon köttök ki? Gyorsak vagytok. És miért nem mondtad el? Vagy miért nem mutattad be?
-Mert igazából semmi nincs köztünk, és kétlem hogy lesz...
-Nem randiztatok még egyszer sem?
-Nem... úgy igazán, nem. -elmosolyodtam a mai "első randi" gondolatára.
-De akkor találkozgattok?
-Hát összesen háromszor találkoztunk. -mondtam.
-És egyáltalán hol ismertétek meg egymást?
-Hát az egy érdekes történet. -mosolyodtam el.
-Had halljam.
-Nos, a parkban találkoztunk. Az egyik barátja oda jött hozzám, ő meg a barátja után és odaadta a telefon számát. Dióhéjban ennyi.
-Oh. Valóban érdekes történet...-gúnyolódott.
Megrezzent a telefonom. A kezembe vettem, és megnéztem. Egy sms-em jött. Niall-től.
-Csak nem a szőke herceged írt? -kérdezte Will.
-Ööö. -nem tudtam válaszolni, mert kikapta a kezemből a telefont.
-William Campbelle! -mondtam mérgesen.
-Micsoda? -tátotta el a száját.
-Mi van? -kérdeztem meglepetten, majd kikaptam a kezéből a telefont.


Szia. :) Remélem hamarosan jobban leszel, és megismételhetjük a mait. Mármint, nem betegen... na mindegy. Jobbulást! :)


-Ti ma találkoztatok? -húzta fel a szemöldökét.
-Nem, vagyis igen, vagyis... Ő jött ide, öhm meglátogatni.
-Mikor? -csodálkozott.
-Hát javában, itt töltötte a délutánt...
-De hát én itt voltam délután...
-Ő is. -vakargattam a tarkóm.
-Earl Green mi?
-Bocsi.
-Légyszi máskor ne titkolj el ilyeneket oké? A bátyád vagyok, legalább nekem mond el. Apropó, anyáéknak mikor óhajtod elmondani?
-Hát nem tudom. Majd ha valami lesz közöttünk talán.
-Mért most nincs?
-Nincs.
-Vettem észre... -forgatta meg a szemét.
-De hát tényleg nincs! Várjál! Mégis honnan tudtad, hogy én voltam az újságban?
-Leah még egyszer: a kishúgom vagy... csak felismerlek...
-Na persze. -forgattam meg ezúttal én a szemem.
-Oké, oké. A pólód. Tőlem kaptad szülinapodra. -bökött rá az újságra.
-Basszus tényleg.
-A lényeg, hogy szerintem bemutathatnád anyáéknak. De mekkora már, hogy egy sztárral jársz! -vigyorgott.
-1. nem járunk. 2. igen Will ez tényleg mekkora. -néztem rá komolyan de nem bírtam ki elnevettem magam,, majd megöleltem.
-Na én megyek. Szép álmokat. -állt meg az ajtó küszöbén.
-Szia! Neked is.
Becsukta az ajtót.
Felkaptam a telefonom, majd vissza pötyögtem Niallnek.

Szerintem összeszedem magam nem sokára. Nem érsz rá valamikor a közel jövőben? Beszélnünk kéne. 

~Niall~

Pittyegett egyet a telefonom, ami az sms-t jelezte. Felkaptam a telefonom, majd megláttam Leah válaszát.
Nagyot sóhajtottam.
-Mi az? -hajolt oda Liam.
-Semmi, vagyis... -nem kellett többet mondanom Liam áthajolt a vállam fölött, majd elolvasta az üzenetet. 

-Nem hangzik valami túl jól. -sóhajtottam.
-Honnan tudod? Szerintem beszélj meg vele egy találkozót, aztán meglátod. Nem lesz semmi baj. -veregette meg a vállam, majd el indult a lépcső felé.

-Várj Liam!
-Igen? -fordult vissza.
-Mikor lesz legközelebb szabad hetünk? -kérdeztem.
-Hét? Uff. Hét nem a közel jövőben de egy hét múlva lesz egy 5 napos szünetünk.
-Rendben köszi. -mondtam majd vissza fordultam a telefonomhoz.
-Miért? -sétált oda hozzám Liam.
-Csak úgy... kérdeztem.
Keresztbe fonta karját.
-Najó, beszeretném mutatni a szüleimnek Leah-t, talán ez egy kicsit közelebb hozna minket egymáshoz.
-Nem rossz ötlet! -dicsért meg. -Írországba?
-Túl gyors? -kérdeztem meg.
-Nem feltétlen. Szerintem ezt döntse el ő.
-Igazad van. Írok is neki, hogy találkozzunk.
-Rendben. Sok sikert. -mondta, majd felment a lépcsőn.

Kedd? Akkor nem lesz semmi egész nap... -Pötyögtem be az üzenetet.

A válasz szinte azonnal érkezett:

Tökéletes. :)