I can see you 1

Sziasztok! :D Itt vagyok, és meghoztam a kezdő részt. Igen én kezdem el a történetet, amitől egy kissé ideges vagyok, mert szerintem a kezdés a legnehezebb. De valakinek el kell kezdenie, és ez lettem én. :) Sajnos mint mondtam kezdeni nehéz, ezért elnézést kérek, mivel nem lett a legjobb... Sajnálom, hogy így kell bemutatkozzak... A következőt Betti fogja hozni, addig is jó olvasást. :)
lilla. x

~Niall szemszöge~

Lekönyököltem a térdemre, majd szememet megint a két nevetgélő lányra emeltem. Pontosabban az egyikre. Kedvenc parkom volt ez, itt Londonban. A legcsendesebb. Beljebb húztam az arcomon a kapucnit. Ami kicsit furcsa volt mert kivételesen ragyogott a nap. Mostanában minden péntek, vasárnap kijövök ide, 3 óra körül. Akkor mindig itt találom őt. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, aki éppen hosszú barna haját dobta hátra. Sóhajtottam, majd felkeltem a padról amin ültem, és a park kijárata felé vettem az irányt. 

-ÉBRESZTŐŐŐ!!! -ugrott rá az ágyamra Louis.

-Mivan már? -temettem bele az arcomat a párnába.
-Kelj már fel! -rántotta le rólam a takarót.
-Hagyjál már...
-Niall, ébresztő...
-Hagyjál!
-Ébresztő!!!
-Hagyjál...
-Ébresztő!!!
-FENT VAGYOK!!! -ordítottam. Majd kikászálódtam az ágyból.

-Végre. Szabad nap!!! -rikácsolta Louis.
-Hurrá. -ráztam "lelkesen" a kezem.
-Mit csinálsz ma? Ilyen szép vasárnapi napon? Csak nem mész a parkba?
-És ha igen akkor mivan?
-Kivel találkozgatsz? -húzogatta a szemöldökét.
-Senkivel.
-Ja, és én ezt higgyem el. Olyan elvarázsolt vagy mostanában, csak egy lány lehet a dologban... Ki az aki elrabolta a szívecskéd? 

-Istenem Louis hagyjál lógva oké?

-Nemáááááááár! -húzta a szót.
-Be sem mutatsz minket neki?
-De, ma feltétlen bemutatlak titeket. -löktem ki Louis-t az ajtón.

Ránéztem az órára. Fél három. Akkor akár indulhatnék is a parkba. Felkaptam a napszemüvegem, feltettem a kapucnim, és épp ki akartam lépni az ajtón amikor, egy kéz kocogtatta meg a vállamat.
Hátra fordultam.
-Mivan? -kérdeztem az előttem álló Louis-tól, és a mögötte álló fiúktól.
-Azt mondtad ma bemutatsz a barátnődnek...
A homlokomra csaptam. Nem gondoltam, hogy komolyan veszi.
-Na indulás!
-Nem gondolod, hogy egy kissé feltűnő lenne, ha 5 kapucnis alak mászkálna az utcán?
-Ebben semmi feltűnő nincs. -nyugtázta Zayn.
Megforgattam a szemem, és elindultam a park felé, hogy örüljenek. 

Beléptünk a parkba, majd az a pad felé vettem az irányt, ahol mindig ülni szoktam.
-Itt vagyunk? -ült le Liam a padra.
-Itt. -bólintottam.
-És a csaj? -húzta fel a szemöldökét Harry.
-Ott van. -mutattam az ujjammal a nagy fű placc felé.

-Hát akkor... -mondta Louis, és elindult a lány felé.

-Basszus. -fogtam a fejem. -Louis!!! -kiáltottam utána de ő már itt sem volt.
-Mi van? -kérdezte Liam.
-Még a nevét sem tudom a csajnak... -mondtam.

Hangos nevetésben törtek ki.
-Ez rohadtul nem vicces... -hirtelen azt sem tudtam mit csináljak.
Aztán gondoltam egyet, majd oda futottam Louis-hoz.

~Leah szemszöge~

Megszólalt a telefonom. Kihalásztam a táskámból, majd felvettem.

-Szia Leah!
-Szia Katy!
-Bocsi, de nem tudok eljönni ma, úgy néz ki torok gyulladásom van. 

-Uhh. Semmi baj, gyógyulj meg.
-Köszi. Na le kell tennem. Szia!
-Szia!

Visszatettem a telefonom a táskámba, majd felálltam a fűről. Épp menni készültem, amikor egy kapucnis alak közeledett felém. Jobbnak véltem, ha mintha észre sem vettem volna, elhúzom a csíkot.
-Hé, hahó! -szólt nekem.
-Öhhmm szia!
-Szia! Miújság?
-Semmi, épp hazaindultam. 

-Tényleg? -csodálkozott rá.
Ekkor még egy kapucnis, napszemüveges alak jött felénk.

-Hello. -mondta, majd rátámaszkodott a másik kapucnis vállára.
-Szia. -mondtam, kissé féltem az ilyen kapucnis emberektől...

-Louis azt hiszem ideje lenne menni... -mondta az egyik megbökve a másik oldalát.
-Oké, vettem. -mondta, majd elsprintelt.

A másik aki itt maradt, fogta a fejét, és látszólag nem tudta mit kezdjen magával.
-Öööö... -mondta idegesen. 

-Szeretnél valamit? -segítettem ki.
-Nem... vagyis de. Vagyis... Mi a neved?

-Miért szeretnéd azt tudni?
-Hát mert... csak mert... -dadogott.
-Könnyebb lenne, ha látnám az arcod... -mondtam.
-Miért?
-Mert te is látod az enyémet, én is szeretném a tiédet.
-Hátjó... -mondta, majd levette a napszemüvegét, és felnézett cipőjéről rám, világító kék szemeivel.

-Nos én megtettem amit mondtál, szóval mi a neved? -kérdezte.
-Leah, tiéd?
-Csak egy kérdésem volt nem? -hátra nézett.
-Most mennem kell. -gondolkozott egy sort, majd előszedett egy papírt és egy tollat, majd ráfirkantott valamit. -Tessék. -nyújtotta oda nekem.

Megnéztem a cetlit, egy telefonszám volt rajta, vagyis az ő telefon száma. 

Felnéztem.
-Hát akkor én megyek, szia! -mondta, majd meg sem várva a reakciómat, elfutottam a többi kapucnis alakhoz.
-Szia. -mondtam már csak magamnak.
Fel kaptam a táskám, majd még egyszer hátra pillantva, elindultam a park kijárata felé.

~Niall szemszöge~

-Őrült vagy? Még a lány nevét sem tudod, én meg azt hittem a barátnőd... Normális vagy? -tette fel újra a kérdést Louis.

-Jól van na! Bocsi... Csak szóval... -megráztam a fejem, és inkább nem mondtam semmit.
-Na és...? -kérdezte Zayn.
-Mi és? -húztam fel a szemöldököm.
-Könyörgöm, mi volt a csajjal? -mondta Harry.
-Ja hát, megtudtam a nevét... Leah. -mondtam.
-Komolyan? Ennyi az egész? -kérdezte Harry.
-És megadtam neki a számom.
-Hogy mit csináltál? -kérdezte Liam kerek szemekkel.
-Miért? Mivan?

-Megadtad a számodat egy vad idegennek?
-Azt se tudja kivagyok... -mondtam.

-Ajj Niall hogy lehetsz ilyen felelőtlen? -mondta Liam.
-Jól van apa!!! Legközelebb figyelek... -mondtam, majd a fiúk röhögni kezdtek.

Haza értünk, én odasétáltam a hűtőhöz az első ehető dolgot kiragadtam belőle, majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra, majd bekapcsoltam a TV-t. Tíz perc után, miután megállapítottam, hogy nincs semmi nézhető benne kikapcsoltam, és csak a plafont bámultam. Elmélkedésemben, a telefonom zavart meg. Egy SMS-t kaptam. Megnyitottam majd ez az üzenet fogadott.
"Kedves 'ismeretlen srác'! Lenne kedved holnap találkozni? Holnap a parkban 3 órakor a szokásos helyen. :)"

Még egyszer elnézést kérek, amiért ilyen résszel kell bemutatkoznom! Ígérem a többi mind jobb lesz, és hosszabb, életemben nem írtam még ilyen rövid részt...