Newspaper 3

Sziasztok! :D Lilla jelentkezik, és meghozta az új részt. Ez egy kicsit hosszabbra sikerült, és remélem tetszik. :)

 Nagyon szomorúan látom, hogy a látogatottsághoz képest szinte semmi komment nincs, pedig nagyon örülnénk a visszajelzéseknek.
Ja és köszönjük a pár nap alatt ezt a sok embert aki járt az oldalunkon. :) <3
Jó olvasást! :)

~Leah~

Már egy ideje ott ültünk az étteremben, én már vagy negyed órája végeztem az evéssel, pedig nem mondható el rólam, hogy gyorsan eszek.
Niall betömte a szájába az utolsó falatot, majd nagy vigyorral az arcán felnézett rám.
Nem bírtam ki muszáj volt mosolyognom rajta.
-Jól laktál? -nevettem.
-Hát mondhatni. -törölte meg a kezét egy szalvétába.
Ki tágult szemekkel néztem rá. Nem létezik, hogy egy emberbe fért még volna kaja, ezek után.
Amikor meglátta az arckifejezésemet, elnevette magát majd hozzá tette:
-Csak vicceltem. Most hova menjünk? -kérdezte.
-Öhhhmm. Nem tudom... -gondolkoztam el.
-Gyere fel hozzánk, most a fiúk úgy sincsenek otthon. -mondta.
-Hát nem is tudom...
Nem tudom mennyire jó ötlet egy sztár lakásába felmenni. Nekem ez még elég furcsa volt. Ahogy itt ült velem szemben... Ha nem tudtam volna, hogy egy nemzetközileg ismert bandában énekes, nem tudtam volna elképzelni róla, hogy híres.
-Miért? -csodálkozott rá. -Mondom, hogy a fiúk nincsenek otthon.
-Nem arról van szó...
Lesütötte a szemét. Remek, most még meg is bántom. Nincs mit tenni...
-Messze laktok? -kérdeztem mosolyogva.
Felemelte a szemét rám, majd ő is elmosolyodott.
-Kocsival, talán 5-7 percre.
-Hát akkor, mire várunk? -vigyorogtam.
Niall kitárta előttem az étterem ajtaját, majd elindultunk az utca felé.
Indultunk volna, ha néhány vaku villanásai ki nem égették volna a szememet..
-Basszameg! -mondta Niall, majd a fejére kapta a kapucnit, de a szemüveget levette magáról.
-Vedd fel! -utasított, majd a fejemre vettem a napszemüveget.
Megfogta a kezem, majd rohanni kezdett, egy taxis felé.
-Nincs más választásunk taxival megyünk. -jelentette ki, majd betuszkolt a kocsiba.
Niall megadta a címet, majd a taxis elindult, a megadott út irányába.
Kiszálltunk egy csendes környéken. Mindenfele fák, és nagy családi házak voltak. Nyugis, csendes környék. Felnéztem a házra ami mellett megállt a taxis.
-Itt laktok? -kérdeztem.
-Nem, dehogyis. Csak nem gondolod, hogy egy vad idegennek megadom a címünket?
-Hát... nos erre nem is gondoltam. Akkor merre? -kérdeztem.
-Erre. -mutatott ujjával. -Csak 5 perc séta. -vigyorgott.
Elkezdtünk sétálni arra, amerre Niall mutatta.
-Nehéz így élni? -kérdeztem.
-Mármint hogy? -nézett rám.
-Mindenfele paparazzik, meg ki sem tudsz normálisan lépni az utcára.
-Kitudok lépni az utcára. Most is ott vagyok. -mutatott a járdára.
-Nem úgy gondolom. -mondtam.
-Értem, csak vicceltem. -mosolygott. -Hogy nehéz-e? Igen. Megéri? Igen.
-És nem őrülsz bele néha, hogy nem tudsz csak úgy elmenni sétálni, anélkül, hogy a holnapi újságban azt lásd, hogy: "Niall Horan kiborult, levegőre volt szüksége" -mutattam kezemmel az idéző jeleket.
Nagyot nevetett gyenge humoromon.
-De, ez egy kicsit hiányzik. De ettől függetlenül, megéri, mert azt csinálom amit szeretek.
Elgondolkoztam azon amit mondott. Én nem biztos, hogy épp elmével kibírnám, ezt.
-Itt is vagyunk. -szakította félbe a gondolat menetemet, Niall.
Felnéztem a házra. Már amennyit láttam belőle, mert nagy kerítés takarta el a ház nagy részét.
Niall kinyitotta a kaput, majd a bejárati ajtót is, melyeket azonnal vissza is zárt.
Beléptünk a házba, ahol a kis folyosó szerű előszoba rögtön a nagy nappalihoz vezetett.
-Gyere menjünk fel a szobámba. -mondta, majd a lépcső felé vette az irányt.
Felmentünk a lépcsőn, ami egy folyosóhoz vezetett, ahonnan több ajtó nyílt.
Niall a folyosó bal oldalán lévő, első ajtóhoz vezetett.
-Bocs a kupiért, nem gondoltam, hogy föl jövünk ide.
-Semmi baj, hozzá szoktam, tudod van egy bátyám. -vigyorogtam.
Benyitott a szobába. Hát rend az nem volt bent, az biztos, de koszos sem volt.
Néhány földön heverő dolgot a lábával félre tolt, majd az ágyáról is lelökte a fölösleges dolgokat, így csinálva helyet magának.
Leült az ágyra majd engem nézett.
Én szemügyre vettem a szobát.
Rendetlenségen kívül más dolgokat is észre vettem. Ránéztem a polcára.
Az első amit megláttam az egy kép volt az anyukájával. Kezembe vettem a képet, és elmosolyodtam rajta. Nagyon aranyos, hogy egy képet tart magáról, és az anyukájáról.
Aztán a következő amit megláttam, egy kis ír zászló volt.
Kezembe vettem azt is, majd felé fordultam.
-Te ír vagy? -kérdeztem.
-Igen. -vigyorgott. -Azt hittem hallottad a beszédemen. -nevetett.
-Most hogy így mondod, tényleg. Nem tudom eddig miért nem tűnt fel.
-Te vagy az első aki nem vette észre az akcentusom. -nevetett.
Kicsit zavarba jöttem, ilyet nem észre venni...
Visszatettem a kis zászlót a helyére, majd miután végig néztem szobán, leültem mellé az ágyra.
Felhúztam a lában törökülésbe és szembe fordultam vele.
Rám mosolygott majd ő is felhúzta lábát az ágyra.

Az idő csak úgy repült. Beszélgettünk mindenről. Az életemről, ami merően unalmas volt az ő életéhez képest, bár ő ezt nem így gondolta.
Ránéztem az órámra. Lassan 9 óra volt. Anya már biztos tülkön ül, hogy hol vagyok.
-Nekem azt hiszem mennem kéne. -mondtam, felállva az ágyról.
-Rendben, hívok neked egy taxit. -mondta ő is felállva az ágyról.
Lementünk a lépcsőn, majd ki az előszobába, ahol fölvettem a cipőm.
Niall kinyitotta nekem az ajtón, és én nagy lendülettel ki is léptem rajta, amikor beleütköztem valakibe.
Felnéztem, és egy fekete hajú, barna szemű srác volt az.
-Bocsi. -mondta.
-Én bocsi.
Niall oda állt a fiú elé.
-Hogy-hogy ilyen hamar hazajöttetek? -kérdezte.
Észre vettem, hogy mögötte is áll még 3 fiú.
-Tán zavarunk? -mondta a göndör hajú nevetve.
-Niall akkor hívsz egy taxit? -kérdeztem.
-Persze. -mondta, majd előkapta a telefonját.
-Várjunk csak! Minek taxi? Itt van kocsi és itt van sofőr. -mutatott magára a barna hajú kék szemű.
Várjunk csak! Ő olyan ismerős... Azt hiszem ő volt a parkban Niallel. Hogy is hívják? Louis! Megvan Louis!
-Hát nem tudom... -mondta Niall.
-Nem fogom elrabolni. -röhögött Louis.
-Nem lenne probléma? -kérdeztem.
-Dehogyis. -legyintett.
-Amúgy kösz Niall, hogy bemutatsz minket... -mondta a fekete hajú.
Niall megforgatta a szemét.
-Leah ő Zayn -mutatott a fekete hajúra. -Ő Liam. -muatott a barna hajú, barna szemű fiúra. -Ő Harry. -mutatott a göndör hajúra. -Ő pedig Louis. -mutatott rá, bár ezt már én is tudtam.
Végig néztem az összes fiún, és próbáltam memorizálni a neveket.
-Na mehetünk? -kérdezte Louis.
-Persze! -mondtam, majd odafordultam Niallhöz. -Hát akkor szia. -mondtam.
-Szia, és nagyon jól éreztem magam. -mondta.
-Én is. -mondtam mosolyogva.
Niall odafordult a fiúkhoz.
-Hát akkor én megyek a kocsiban megvárlak. -mondta Louis.
-Gyere Liam együnk valamit. -mondta Zayn.
-Öhhhmmm mi a kaja? -kérdezte Harry, majd bementek az ajtón, Louis meg ki a kocsihoz.
-Nos, szóval megismételhetjük a mai napot?
Elpirultam.
-Meddig maradtok Londonban? -kérdeztem.
-Körülbelül 3 hónap. -mondta.
-Az nem túl sok.
-Nekünk igen.
-És utána?
-Amerika. -mondta.
-Amerika? -kérdeztem vissza.
-Igen. Turné. Észak-Amerikai turné.
-Ohh értem.
-Nos hát akkor, majd remélem még látjuk egymást.
-Én is. Hát akkor szia. -mondtam, majd intettem a kezemmel, és elindultam Louis felé.
-Szia. -intett ő is.

-Hova lesz kisasszony? -kérdezte a vigyorgó Louis.
Megadtam neki a címet, és el is indította a kocsit.
-Látunk majd még nálunk? -kérdezte, megtörve az 5 perces csendet.
Felkaptam a fejem.
-Hát ööö nem tudom, ha meghívtok...
-Niall majd biztos megteszi. -kacsintott rám.
Zavarba jöttem, hirtelen nagyon lefoglalt a telefonom babrálása.
-Nos most merre menjek? -kérdezte.
-Most, itt fordulj be. -utasítottam. -Itt lesz. Ez a ház. -mutattam ki a szélvédőn.
-Oké. -parkolt le a házunk előtt.
-Hát akkor köszi a fuvart. -mondtam.
-Nincs mit.
-Akkor szia. -köszöntem el Louis-tól.
-Szia.
Kiszálltam, majd még egy utolsót odaintettem Louisnak, és bementem a házba.

Ledobtam a cipőmet az előszobába, majd beindultam a házba.
Épp felakartam menni a lépcsőn, amikor anya állított meg.
-Hol voltál? -kérdezte.
-Cs..csak egy barátommal.
-És mégis miféle barátoddal?
-Nem rég ismertem meg.
-Honnan ismered?
Nem tartottam jó ötletnek hogy anyának elmondjam, hogy egy szupersztárral töltöttem a napomat.
-A parkból.
-És hogy hívják?
-Mi ez anya egy kikérdezés?
-Olyan nagy baj, hogy tudni akarom?
-Nem.
-Nos akkor?
-Mi akkor? -kérdeztem hátha kikerülhetem a kérdést.
-Mi a neve az újdonsült barátodnak?
-N...eil. Neil.
-Oh. És esetleg randiztatok Neil-el?
-Nem! Dehogy.
Valóban, tényleg így gondoltam. Kétlem, hogy ez randinak számított volna. És azt is kétlem, hogy egy híresség pont velem akarjon randizni. Kizárt.
-Hát rendben. -bólintott anya. Úgy látszik abba hagyta a kérdezősködést. -Kérsz vacsorát? -ránézett az órájára. Ami lassan fél tízet mutatott. -késői vacsorát? -tette hozzá.
-Nem kösz, nem vagyok éhes.
Azzal fölszaladtam a szobámba, és lerogytam az ágyamra.
Elővettem a telefonom, ami 4 nem fogadott hívást jelzett.
Mind a négy Katy volt. Rányomtam a hívás gombra, majd a fülemhez tartottam a készüléket.
-Haló? -szólt bele Katy vékony hangján, ami a betegségétől inkább rekedtessé változott.
-Szia Katy! Úgy sajnálom, hogy nem vettem fel!
-Sajnálhatod is! Úgy lecsaptad a telefont, hogy azt se tudtam mivan.
-Bocsi. -mondtam még egyszer.
-És valami baj van? Vagy miért tetted le olyan hirtelen? És tényleg miért érdeklődtél a One Direction felől? -tette fel sorra a kérdéseket.
Elgondolkoztam. Talán a legjobb barátnőmnek mégis csak el kéne mondanom. Nem? Félek, hogy a rajongásától ki se fog látni a lila ködből. Félek emiatt. De ha valakinek, hát neki kell elmondanom.
-Katy ráérsz holnap? -kérdeztem végül.
-Amennyiben idejössz hozzánk.
-Persze, persze.
-Akkor hogyne. Várlak. Remélem ütős magyarázatod van erre. Na mennem kell. Szia!
-Abban biztos lehetsz. -mondtam már csak magamnak, mert eddigre már Katy lerakta a telefont.

A fürdés után fáradtan dőltem be az ágyba. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, amiket holnap Katy-nek ki is kell mondanom. De mit mondhatnék neki? A parkban szembe jött velem Niall Horan, és elvitt magukhoz? Jobbik esetben a képembe röhög. Kétségek közt próbáltam elaludni, amikor megcsörrent a telefonom.

"Remélem még találkozunk, nagyon jól éreztem magam ma. Niall."


Felkeltem, majd ránéztem az órára, ahogy azt minden reggel teszem. Úristen mindjárt fél tizenegy. El kellett volna már indulnom Katy-hez.
Kipattantam az ágyból, és gyorsan a szekrényemhez mentem. Kikaptam belőle egy nadrágot, és egy fölsőt, majd miután magamra rángattam őket leszaladtam a konyhába. Anya, és a bátyám már ott voltak.
-Hova-hova? -kérdezte anya.
-Csak nem megint a barátodhoz. -mondta a bátyám.
-Nem William. De ha tudni akarod Katy-hez megyek... -durcás képet vágott mivel utálja, ha William-nek hívják, ezért csak Will-nek szoktuk hívni, de ha haragszok rá, akkor mindig William-nek hívom.
-Reggelit? -kérdezte anya.
-Nem köszi. -mondtam majd felkaptam egy müzli szeletet amit gyorsan betudok tömni.
Majd már mentem is ki az előszobába felhúzni a cipőmet. A számból félig kilógó müzliszelettel próbáltam a lábamra felküzdeni a cipőt.
Szerettem a nyarat. Nem kell se kabát, se semmilyen meleg ruha. Elég volt egy póló, plusz ha esik akkor egy kardigán.

Kiértem egy forgalmasabb utcába. Egyre több ember ment el mellettem. Megcsörrent a telefonom.
-Hello. -kaptam a fülemhez a telefont.
-Szia! Mikor érsz ide? -kérdezte Katy.
-Hamarosan úgy 10 perc. Sietek.
-Siess! -mondta.
-Oké. -mondtam csodálkozva. Majd leraktam a telefont.

Alighogy letettem, újra megcsörrent a telefonom.
Ránéztem a kijelzőre. Niall. Meglepődve néztem a készülékre. Vajon mit akar? Felvettem.
-Szia. -köszöntem bele.
-Szia Niall vagyok.
-Tudom. -nevettem.
-Figyelj nagyon fontos dologról lenne szó! Van a közeledben egy újságos?
Körülnéztem és tőlem úgy 40 méterre ki is szúrtam egyet.
-Igen. De miért?
-Csak menj oda.
Gyorsabban szedtem a lábaim.
-Ott vagyok. -szóltam bele a telefonba.
-Daily Express. -mondta.
Megkerestem a nevezett pletyka lapot, és a kezembe vettem.
Megnéztem a címoldalát.
Majdnem kiejtettem a kezemből az újságot.
Ugyanis én voltam a címlapon Niallel. A Nando's előtt futottunk a fotósok elől, de úgy látszik mégiscsak lekaptak minket. A helyzet elég félreérthető volt. Niall épp a kezemnél fogva húzott maga után, ami úgy tűnt mintha kézen fogva sétálnánk. Az arcom nem látszott. Csak a hátam, és ez volt az egyetlen dolog ami nyugtatott. De Niall-ről tisztán látszott, hogy ő van a képen.
-Leah? Megvan?
-M-meg. -dadogtam.
-Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy nem látszol rajta igazán, és akkor nem olyan nagy baj. Nem?
-N-nem tudom. -dadogtam még mindig.
-Úgy sajnálom. Kérlek ne haragudj. Óvatlan voltam.
-Nem te tehetsz róla. Csak ezek a szemét fotósok akik mindent kiforgatnak.
-Akkor nem haragszol?
-Rád? Dehogyis!
-Akkor jó. Viszont ha nem akarsz újra a címlapon kikötni, akkor óvatosabbnak kell lennünk. Persze ha akarsz még találkozni.
Vissza tettem az újságot a helyére majd tovább indultam a Katy-ékhez vezető úton.
-Persze. -mondtam.
-Nos akkor mostantól inkább privát helyeken találkozzunk rendben?
-Nekem megfelel. -mondtam mosolyogva.
-Akkor esetleg ráérnél szombaton?
-Persze.
-Akkor rand...izunk?
Most volt az a pillanat amikor, nem tudtam, hogy jól hallok-e. A lelkemben nagyon örültem Niall szavainak, de az eszem óvatosságra intett. Főleg a mai újságos incidens után. Még csak úgy igazán egyszer találkoztunk, és máris az újságban kötök ki.
De nem tudtam mást válaszolni neki.
-Igen. -mondtam elpirulva.
-Szuper! Akkor szombaton. -mondta vidáman.

Agyamban száguldozó gondolatokkal raktam el a telefonom a táskámba, majd folytattam az utam Katy-ék felé.