The visit. 4

Sziasztok! Betti jelentkezik :). Kicsit...na jó, nagyon sokára,de meghoztam az új részt.Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig nem írtam meg.Nem is lett a legjobb.Sajnálom,de ihlet hiányban szenvedtem ,de azért sikerült megszülnöm az új részt.Azért remélem tetszik.Jó olvasást!

Xx.

Már csak pár lépés választott el Katy-ék házától,majd megálltam az ajtó előtt,nagy levegőt vettem és bekopogtam.Arra számítottam,hogy majd Katy anyukája nyit ajtót,de helyette a pizsamában császkáló Katyvel találtam szembe magam.

-Szia.-mosolyogtam.-Pihenned kéne,nem?!

-Szia.De,de igen,csak anya most nincs itthon.

-Értem.Esetleg bejöhetnék?-kuncogtam.

-Ja,bocsi.Persze.

Felballagtunk Katy szobájába.A szobában mindenhol eldobált zsebkendők,gyógyszeres dobozok és 

eldobott ruhák hevertek.

-Hűha.

-Bocsi a kupiért,de amikor beteg vagyok mindig így néz ki a szobám.-nevetett.-Leah.-sóhajtott.-Mondanom .. vagyis kérdeznem kéne valamit,de szerintem ülj le.

-Ez nem jól hangzik.

-Csak ülj le.

-Oké.

El sem tudtam képzelni,hogy mit akarhat.Egy kicsit ideges voltam.Katyt fürkésztem miközben az íróasztalánál kutatott,majd megfogott egy újságot és felém fordította.Megpillantottam magamat és Niall-t a címlapon.Nagyot sóhajtottam,majd lehajtottam a fejem.

-Ezt ma reggel hozta anya..Kérlek őszintén válaszolj!Ugye ez te vagy?-mutatott rám.

-Igen..-vakartam meg a fejemet.-Pont most akartam elmondani.És..istenem,azt sem tudom ,hogy mit mondjak.

-Mégis mi a francért nem mondtad el?!Tudtommal legjobb barátok vagyunk.Azért azt illene tudnom,hogy a legjobb barátnőm Niall-el randizgat!-emelte feljebb a hangát.

-Oké.Nyugi.Először is, legelőször nem is tudtam,hogy ki ő.Másodszor nem randizunk,harmadszor pedig..most akartam elmondani.-hadartam.

-Rendben.Akkor most szépen elmesélsz mindent!Időm,mint a tenger.

kb félóráig magyaráztam neki mindent.Az elejétől a végéig mindent elmondtam neki,ő pedig csak tátott szájjal figyelt engem.

-Ez durva.-nevetett.-Ugye majd bemutatsz a többieknek?

-Persze.

-És akkor holnap tényleg randiztok?

-Hát...találkozunk.Mondjuk inkább így.

-Nem azt mondtad,hogy ő a telefonban azt mondta,hogy randi?

-De,igen.

-Hát akkor ez egy randi.-kuncogott,majd rám kacsintott.

-Nem mindegy?! Találkozunk és ennyi.

-Rendben,rendben.Nyugi.-nevetett,majd védelmezően feltartotta maga elé a kezeit.

*Másnap reggel*

Fájós torokkal és karikás szemekkel ébredtem.Lassan kászálódtam ki az ágyból,majd elindultam a mosdó felé.Megnyitottam a hideg vizet és azzal öblítettem le az arcomat,hogy egy kicsit felébredjek.Felvettem a köntösöm és bebújtam a papucsomba ,majd lecsoszogtam a lépcsőn.Megpillantottam az éppen reggeliző szüleimet is.

-Jó reggelt.-intettem oda hozzájuk,majd egyből a konyha felé vettem az irányt,hogy keressek magamnak valami reggelit.Kivettem a hűtőből egy doboz narancs levet és csináltam magamnak pirítóst ,majd visszaballagtam az étkezőbe a szüleimhez.

-Minden rendben?-fordult felém apa.-Csak ,mert olyan fáradtnak látszol és elég sápadt is vagy.

-Egy kicsit fáj a torkom meg szédülök,de minden rendben lesz,nyugi.

Gyorsan megreggeliztem,majd visszabattyogtam a szobámba és aludtam még egy keveset,hátha kialszom egy kicsit a betegséget vagy jobban leszek.De sajnos ez nem így lett. Még rosszabbul voltam amikor felkeltem, mint előtte.Nagy nehezen,de meggyőztem magamat,hogy felhívom Niall-t és lemondom a mai találkozót.Sajnáltam ,hogy nem tudok elmenni,de nem akartam ilyen betegen kimozdulni itthonról.Előkotortam a telefonomat,majd megkerestem Niall számát és tárcsáztam.

-Szia.-köszönt vidáman.Szinte éreztem a hangján,hogy mosolyog.

-Szia,nagyon sajnálom,de a mai nap nem hiszem,hogy össze fog jönni.Sajnálom.

-Miért?Csak nem valami rosszat tettem?Vagy az újság miatt?!Sajnálom,legközelebb óvatosak leszünk.-hadarta.

-Nem,nem.Semmi ilyenről nincs szó.Sajnos beteg vagyok.

-Huuh.Akkor jó.Vagyis nem az a jó,hogy beteg vagy,hanem ,hogy akkor nem haragszol rám.Remélem pár nap múlva jobban leszel.Jobbulást!

-Köszi.Majd írok sms-t,amikor jobban leszek és akkor megbeszéljük,hogy mikor pótoljuk a mai napot.Így jó?!

-Persze,tökéletesen.Jobbulást még egyszer.Szia.

-Szia.-suttogtam,majd leraktam a telefont és vissza feküdtem az ágyamba.Bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem nézni valami teljesen idétlen mesefilmet. 

~Niall~

-Na mi van haver?!Lemondta a csajszi a randit vagy mi?-veregette meg a vállamat Louis.

-Igen,beteg lett.-sóhajtottam.-Gondoltam rá ,hogy meglátogathatnám,de lehet,hogy nem örülne neki.

-Hé!Ki ne örülne annak,hogy te meglátogatod?!-nevetett.-Ugorj be hozzá nyugodtan.Tudod , vigyél neki csokit meg virágot vagy ilyesmi,az ilyeneknek mindig örülnek a lányok.

-Jó ötlet.Köszi.

Gyorsan elrohantam egy boltba és vettem egy doboz csokit és egy plüss macit.Majd beugrott,hogy azt sem tudom,hogy hol lakik Leah.Gyorsan felmentem az egyik közösségi oldalra,mert emlékeztem,hogy ott egyszer láttam.És ott is volt pont ,ahogy emlékeztem.Még utca és ház szám is.Gyorsan felhívtam Harryt,hogy vigyen el kocsival,mert nem volt kedvem gyalogolni és tuti a fotósok is követnének.Pár perc alatt már meg is érkezett. Gyorsan bepattantam a kocsiba és örült tempóban haladtunk Leah felé.

-Megérkeztünk,ez az a ház.-mutattam rá.

-Szép kis ház.-mosolygott Harry.

-Pont ,mint az aki benne lakik.-sóhajtottam.

-Hát te aztán elég rendesen oda vagy ezért a lányért.

-Khmm.-köszörültem meg a torkomat.-Köszi,hogy elhoztál.Vissza fele,majd valahogy haza találok.

-Biztos?

-Igen.És még egyszer köszi.Szia.

-Szia.

Lassan indultam el az ajtójuk felé,majd nagyot nyeltem és becsöngettem rajta.

~Leah~

Már majdnem megint elaludtam,amikor a csengő éles hangjára lettem figyelmes.Nagyot sóhajtottam,mikor eszembe jutott,hogy egyedül vagyok itthon,ezért nekem kell kinyitnom az ajtót.Erőt vettem magamon,majd elindultam lefelé a lépcsőn.Gyorsan magamra kaptam a köntösömet,majd  kinyitottam az ajtót.Kikerekedett szemekkel figyeltem az ajtóban álló személyt,aki csak bájosan mosolygott rám.

-Hát te?-kérdeztem meglepődve.

-Gondoltam meglátogatlak.-mosolygott.-Esetleg bejöhetek?

-Öhm..Persze.Gyere csak.

-Köszi.

Lassan bezártam az ajtót,majd a mosolygós Niallt figyeltem,aki éppen a házunkat fedezi fel.

-Szép ház.

-Köszi.

-Hoztam egy kis ajándékot.-lépett elém.-Remélem tetszik.-majd felém nyújtott egy doboz csokit és egy nagyon aranyos plüss macit.Hirtelen nem tudtam mit mondani,majd egy pár másodperces szünet után megszólaltam.

-Jaj,nem kellett volna.De nagyon aranyos vagy,köszönöm szépen.Tündéri ez a plüss maci.Azt hiszem meg van az új alvó társam.-nevettem.

-Örülök,hogy tetszik.

-Várj egy kicsit, még csak most esik le.Mégis honnan tudtad,hogy itt lakom?

-Tudod..az internet varázsa.-nevetett.

-Hát igen.Meg kéne fontolnom,hogy milyen adatokat adok meg magamról.

-Ohhh.Zavarok?

-Ja nem azért mondtam.Nem úgy gondoltam.

-Akkor jó.

-Kérsz esetleg valamit?!Inni vagy enni valamit?

-Egy kis víz jól esne.

-Rendben, máris hozom.

Nagy léptekkel trappoltam be a konyhánkba,majd elővettem a vizet és kiöntöttem egy pohárba.Vissza fele már jóval lassabban indultam el,majd megpillantottam Niall-t aki éppen a kiskori fotóimat csodálta.

-Istenem,megtaláltad.Ettől féltem.-nevettem zavartan.

-Már akkor is milyen aranyos voltál.-mosolygott.-Nem is  gondoltam,hogy régen lovagoltál.

-Hát nem nagyon szoktam emlegetni senkinek,és nagyon régen volt.

-Pedig jól mutattál lovon.Főleg itt.-mutatott egy képre,ahol éppen leesni készülök a lóról ,majd elnevette magát.

-Jól van na.Az a ló nagyon idióta volt.Mindenkit ledobott magáról.

Hangosan felnevetett,majd letette a poharat az asztalra.Egy darabig még a nappaliban beszélgettünk,majd kijelentette,hogy ő megakarja nézni a szobámat ,így elindultunk a szobám felé.